Elérhetőségek:
06-20/359-13-31
ring.istvan66@gmail.com



Vőfélyversek



A vőfélyi mesterség sajátossága, hogy a vőfély versben adja elő mondandóját. Vannak régi, szájhagyomány útján terjedő hagyományos vőfélyversek, melyekben a múlt szokásait, ételeit követhetjük nyomon. Ezen versek többségének nyelvezete a régies stílus miatt nehezen érthető, értelmezhető. Kézenfekvő tehát, hogy a mai vőfélyek egy része saját maga alkotja meg verseit, így a lakodalomban résztvevő násznép aktuális témákat hallhat vissza a vőfélyversekből.

Vőfélyverseim nagy részét én is saját magam írtam és mint több helyről visszahallottam, nagy előszeretettel használnak a vőfély kollegák is őket.

Az oldalon található vőfélyversek eredetéről nincs információm. NEM a saját verseim, ezért én NEM használom őket. Remélem segítek ezen vőfélyversek közreadásával azoknak akik szeretik a hagyományos rigmusokat.



Vőlegény búcsúztatása



Vőlegény búcsúja a szülőktől


És most kedves szülők, vele kezet fogva,
Kívánjatok áldást kedves fiatokra.
Hogy az Isten legyen vezére őneki,
Minden legénykori határát átlépi.
Mondjatok rá áldást rokoni, testvérek,
Legyen szerencséje jó törekvésének.
Hogy beteljesülne minden szép reménye,
Magam is kívánom, hogy Isten segélje!

Vőlegény búcsúja az édesanyától


Édesanyám kedves nevelő dajkám
Köszönöm tenéked, hogy jó voltál hozzám.
A családi meleget, a dorgálást, a gyöngédséget
A nevelést, a féltést, s a forró szeretetet.
Isten áldása kísérje léptedet.
Örömöd leljed választott páromban és bennem!

vagy

Életem nagy napja virradt fel, mivel a házasság útjára
Most lépek fel, de szívemet tépi is a kétség és a bánat,
Mert sírni kell, hogy lássam az édes jó anyámat.
Ne sírj kedves édesanyám, így kell ennek lenni,
Minden madárfiókának ki kell egyszer repülni.
Jóságod nem lehet soha sem feledni,
Szerető gyermekednek meg fogok maradni.

Vőlegény búcsúja az édesapától


Kedves édesapám mit is mondjak néked
Ki megmutattad milyen az apai szeretet
Mindenki tudja, mily sokat mentél
Érettem hogy fölnevelj, mily sokat tettél.
Jóra tanítottál, a rossztól intettél
A házaséletre, engem segítettél.
Életed legyen hosszú, boldog, istentől áldott
Én, szerető fiad szívemből kívánom!

Vőlegény búcsúja az elhalt apától/anyától


Jaj, miként indítsam szólásra nyelvemet?
Ó, hogy is kezdjem meg búcsúvételemet?
Ó, hogy is kezdjem meg nehéz búcsúzásom,
Mert akit keresek, azt sehol sem látom.
Mert az én édesapám/édesanyám távolesett tőlem,
Mert a halál angyala elrabolta régen.
Ó, halál, miért ejtettél ily keserű gyászba?
Mért is nem gondoltál énrám, az árvára?
Ó, nagy a fájdalmam, hullanak könnyeim,
Hogy nem hallhatod meg búcsúbeszédeim!
Ne haragudj édesapám/édesanyám, hogy tehozzád szóltam,
Hogy síri álmodat így megháborgattam.
Legyen béke, nyugodalom a te sírod felett,
Ezt kívánja, ki téged szeretett

Vőlegény búcsúja a testvérektől


Miként egy a folyó és a medre,
Miként egy Isten van az egekben,
Miként a dícsérő szó a szerelemben,
Úgy vagyunk egyek mi testvérek az életben.
Sodorjon az élet bárhová is minket,
Örökké megmaradunk igaz jó testvéreknek.

Vőlegény búcsúja a nagyszülöktől


Szeretett nagyszülők, most hozzátok szólok
Fáj a szívem, hogy tőletek válok
Most mielőtt a házból kilépek
Ha ellenetek vétettem, bocsánatot kérek
Érette Isten áldjon benneteket
Drága nagyszüleim, Isten veletek.


Menyasszony búcsúztatása



Menyasszony kikérése


Víg lakodalmi nép, ékes gyülekëzet!
Bátor kis csapatom hozzátok érkezett.
Óhajtástok betelt, türelemmel voltunk,
Míg ti vigadtatok, mi meg szomorkodtunk.
De már mostan eljött a nehezen várt óra,
Hogy a mi napunk is mëgforduljon jóra.
Azért eljöttünk, és tisztelettel kérjük,
Hogy a vőlegényünk párját őhozzá kísérjük,
Aki már bánatába se eleven, se holt,
Pedig még ma reggel semmi baja se volt!
És már engem vádol, bennem talál hibát,
Hogy mért nem viszem el néki kedves menyasszonyát?
Most, ha ki nem adják, erő, hatalommal
Viszem hű párjához bátor csapatommal!

Bevezető menyasszony búcsúztatáshoz


Tisztelt kedves szülők, eljött hát az óra
Kedves lányotok itt áll búcsúzóra
Érzékeny szavakkal szeretne búcsúzni
De a szíve sajog, nem tud szóhoz jutni.
Én leszek hát néki most a szószolója,
Kedves szeretteitől búcsúztatója.

A menyasszony búcsúztatója az egész családtól:


Vajda! Hegedűdnek álljon meg zengése,
Sarkantyúnak álljon meg pengése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése,
Legyünk csendességben míg lészen végzése!
Engedj meg jó Atyám, ha megbántottalak,
És ha talán mégis háborítottalak.
Köszönöm atyai nagy szereteted,
Soha meg nem szűnő gondviselésedet.
Könnyeim mint az ár, úgy folynak szememből,
Szívem majd meg hasad sok keserűségtől,
Midőn hozzád mondom az én búcsúzásom,
Kedves édesanyám, tőled elválásom,
Immár elérkezett az én távozásom,
Köszönöm szívembőla ti fáradságtok.
Kedves drága anyám ne epeszd magadat
Bocsásd útjára a kedves magzatodat.
Kedves jó testvéreim, hozzátok fordulok,
Istentől nektek is minden jót kívánok
Ne felejtsétek el hű testvéreteket
Ki eztán is híven szeret benneteket.
Én kedves társnőim hozzátok is szólok,
Hogy most közületek más útra indulok.
Köszönöm szívemből hű barátságotokat
Nektek is adja meg az Úr társatokat.
Minden rendű-rangúm jószívű szomszédim
Kik megtiszteltetek kedves rokonaim,
Áldjon meg az Isten kívánom szívemből,
S vegyetek majdan részte égi dicsőségből.

Menyasszony búcsúja az édesanyától


E kedves órában, kire is gondolok?
Kedves édesanyám, tetőled búcsúzok.
Kertész a virágot, szereti, ápolja
Mikor az megnő, más meg leszakasztja.
Mint palántát óvtál, s mint virágszálat,
Rám költöttél hosszú éjszakákat.
De szerelmes szívem párja után vágyik
Így a te rózsafád megszedetté válik.
Az Isten áldjon téged, búcsúzik lányod
Legyen nagyon boldog életed, világod.

Menyasszony búcsúja az édesapától


Kedves édesapám, magához fordulok,
Búcsúzó beszédem könnyezve indítom.
Köszönettel veszem jó apai voltát,
Bocsásson meg nekem, hogyha megbántottam.

vagy

Drága édesapám, kevés az én szavam,
Elmondani mindazt, ami szívemben van.
Kevés az én erőm illő köszöntésre,
Rácsókolni hálám áldott két kezére.
Mennyit fáradt értem, hányszor féltett engem,
Hogy mondott sok imát én veszedelmemben.
Örüljön most velem, mert nem volt hiába,
Amit rááldozott bennem a lányára.

Menyasszony búcsúja a szülöktől


Kedves jó szüleim búcsúzom tőletek
Úgy döntöttem, hogy önálló életet kezdek.
Megtaláltam párom kit nagyon szeretek
És mai napon Isten színe elé vezetek.

vagy

Kedves édesanyám, kedves édesapám,
Édes testvéreim, drága nagyszüleim!
Gondoskodásotokat megköszönöm szépen,
Eljött az én időm, immár felnőtt lettem.
Elhagyom e házat, bárhogy is szerettem.
Menyasszonyom vár rám, nagyon bízom benne,
Boldogan él velem, s én is őmellette.
Ezért úgy döntöttem, én is most már elmegyek.
Az Isten áldása maradjon véletek!

Menyasszony búcsúja a testvértől


Kedves testvérem, akit most itt hagyok
Emiatt én boldog, de szomorú is vagyok
Elmegyek e házból, ahol eddig éltünk
Ahol boldogságban és örömben volt részünk
Ahol szüleink gondunkat viselték
Minden nappal és éjjel kedvünket keresték
Búcsúzóul kérem, szeresd tovább őket,
És ápold közöttünk a szeretetet.

Menyasszony búcsúja a testvérektől


Kedves testvéreim, most hozzátok térek,
Mielőtt a föltett célomhoz elérek.
Mert, hogy nem változik a vér soha vízzé,
Aki testvér, testvér marad mindörökké,
Az Úristentől, akit én dicsérek,
Rátok gazdag áldást kérek.

Menyasszony búcsúja a nagyszülőktől

Ünnep ez a mai nap, drága nagyszüleim,
Kiknek köszönhetem boldog gyermekéveim.
Kényeztetés, féltés volt az osztályrészem,
Nem feledhetem soha amíg élek.
Elszálltak az évek, felnőtt lett a gyermek,
Egészség és boldogság kísérje léptetek.


Vacsora



Vacsora előtti köszöntő


Adjon az Isten szerencsés jó estét mindenkinek,
E menyegzős házban összejött vendégeknek!
Víg öröm szárnyaljon, szálljon fel az égig,
Az Isten áldása legyen rajtunk végig!
Míg remegő hangom szárnyra eresztem,
Szemeimet a magas égre emelem.
Onnan várok áldást szép magyar hazánkra,
És az itt összegyűlt vidám társaságra.
Várjuk még azokat, akik még itt nincsenek,
A nagy dolgaik miatt ide nem érhettek.
Addig e vendégsereg mulattassa magát,
Lassú és friss táncra egyengesse talpát!

vagy

Kedves vendégeim!
Az asztalok meg vannak terítve,
Tányér, kanál, villa, kés el vannak készítve,
Jönnek majd az étkek mindjárt sorjába',
Ez a kis legénység nem áll itt hiába.
De nehogy az étel az asztalon meghűljön,
Hogy felmelegítése dologba kerüljön.
Méltók legyünk arra, hogy itt az öröm terjedjen,
Testünk pedig részt vehessen italban, ételben.
De most már nem tréfálok, megyek a konyhára,
Az étkeknek drága illatára.
Meg fogok jelenni mindenki láttára,
Ha elobb nem, hát borjúnyúzó keddre,
vagy Hamvasztószerdára!

vagy

Kedves vendégeim üljenek rendjében,
Ott künn a konyhában megmondták már nékem,
Hogy készen az étel, fel is hordjuk szépen,
Tudom, jól ízlik majd mindenféleképpen.
Kedves vendégeim jó estét kívánok,
Tudom hogyha volna ennének-innának.
Ha egy kicsit várnak hozunk mi enni,
Addig ne legyen a vacsorából semmi.
Örüljön, vigadjon minden tisztelt vendég,
Híres vacsoránk lesz, talán nem is hinnék.
Mindjárt megfő ott kinn a hátulsó kerék,
Tudom, ha azt behozom, azt mondják rá derék.
Rendben van az asztal, csak az hiányzik itt,
Hogy a tányérokba nem látok még semmit.
Na de majd mindjárt lesz egy néhány perc alatt,
S lesz itt az asztalon sok jóféle falat.
Jelentem alássan, készen a vacsora,
Mindjárt be is hozzuk, rendre az asztalra.
De akinek nincsen kés, villa, kanala,
Az majd az ételt a kezével kaparja.
Legelső tál étel lesz mogyorócsörgés,
Második tál étel gyenge borjúbőgés.
Harmadik tál étel vénasszony nyöszörgés,
Utoljára pedig üres kocsizörgés.

LEVESHEZ


Istennek nevében íme, megjelentem,
Tudom, azt mondják, biz' jól cselekedtem.
Íme, itt a leves, az étkek alapja,
Násznagy uram majd a példát mutatja.
Íme, itt a leves, majd jön a jó hús,
Tehát a szíve senkinek ne legyen bús.
De mielőtt hozzányúlnak a kanálnak
Buzgó szívvel adjunk hálát az Úrnak!
Rajta hát zenészek, hadd szóljon a virtus,
Ezzel dícsértessék az Úrjézus Krisztus!

vagy

Érdemes vendégek! Nem üresen jöttem,
Étellel terhelve vagyon mindkét kezem.
De mielőtt hozzányúlnának a kanálnak,
Buzgó szívvel hálát adjanak az Úrnak!
De hogy én itt most már tovább ne papoljak,
És a forró táltól sebeket ne kapjak,
Vegyék el kezemből e forró tálat,
Melyet az ujjaim tovább már nem állnak.
A hátam mögött is még vagy húsz legény vagyon,
Azoknak a kezét is süti igen nagyon.
Ne tántorogjon hát most előttem senki,
Mert a nyakát hamar leforrázom neki!
Itt van tehát a leves, melyet adott a jó hús,
Azért most senki szíve ne legyen bús!
Nosza, muzsikusok, szóljon hát a víg tus!
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Főtt húshoz


Itt a jó főtt hús, mellette a torma,
Tessék vendégeim, metéljék el sorba'.
Ejnye, talán méreg van abban a borban,
Igyanak, hogy jó kedvük legyen sorban!

vagy

Gyenge borjú húst hoztam tormával,
Csak harminc tavasszal járt az anyjával.
Szegény gyönge állat a szénát nem ehette,
Ezért a tormáért sokat fáradoztam,
Szerencsének tartom, hogy rátaláltam.

Borhoz


Halkan hallgassék a vendég,
Jézus neve dicsértessék!
Nem csoda, hogy a bort én szeretem.
Mert Borbála napján a pincében születtem.
Apám kántor volt, nagyapám kefekötő,
A jó bort csapjából itta mind a kettő.
Az én gégémen egy csepp is, ha lefolyna,
Sírjában mindkettő megfordulna.
Fejem szédül, forog velem az egész világ,
Kívánok Násznagy uraméknak
Szerencsés, jó mulatozást!
Te meg, cigány, húzd rá egy jó magyar nótára,
Hadd verjem össze vígan a bokámat!
Ez kell a magyarnak, nem a szocializmus
Orosznak való az, verje meg a Krisztus!

Káposztához


Most uraim a káposztát hoztam be,
A káposzta a magyarok híres eledele.
Melyért a konyhában sokat várakoztam,
Egy darab húsért igen csak hadakoztam.
Ez ám uraim az étkek vezére,
Dicső magyar hazánk nemes híressége.
Még a királynak is gondja van erre,
Áldott ahol terem a gyökere.
Tessék vendégeim egyenek belőle,
Fogadom senki nem lesz beteg tőle.

vagy

Paradicsomkertből éppen most érkeztem,
Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.
Mivel hogy én ottan sokat kertészkedtem,
Szép fejes salátát bőven termesztettem.
Szárma és káposzta az étkek vezére,
Nemes magyar hazánk, országunk címere.
Még a miniszternek is gondja vagyon erre,
Áldott föld, ahol terem a gyümölcse.
Többet nem dicsérem, dicsérje meg magát,
Mert belevágtam egy fél oldal szalonnát,
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Keresse meg benne ki fülét, ki farkát!
Mivel pedig mostan a káposzta itt vagyon,
Ki-ki az evéshez jóízűen fogjon,
Hogy restsége miatt senki éhen ne maradjon,
S azután elémbe panaszokat nyújtson!

Pecsenyéhez


Pecsenyét is hoztam, mégpedig kétfélét,
Behoztam a kakast és vele a jércét.
Hogy jutottam hozzá, mindjárt elmesélem,
Figyeljenek énrám türelemmel, kérem!
Szaladgált a kakas a jérce nyomába,
Én meg fogtam magam, futottam utána.
Megfogtam mindkettőt hamar szerencsésen,
Leöltem őket és leforráztam szépen.
Lábukat szépecskén össze is kötöttem,
Aztán egy tepsibe belegyömöszöltem.
Szép pirosbarnára sült meg ott a bőrük,
S lett királynak való pecsenye belőlük.
Nyúljanak utána, ízes a falatja,
Tessék Násznagy uram, bátran kóstolhatja!

Süteményhez, tortához


Itt van a tésztából sok féle sütemény,
Nincs benne se ánizs, se diana, de kömény,
Aki ilyennel él nem bántja köszvény.
Kívül úgy, mint belül meg van cukrozva,
Mint borbély legény ki van púderozva.
Édes ez uraim, vanília, szín méz,
Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.
Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,
Fogjon meg minden darabot kilenc kéz.

vagy

Szél a morvát összehordta,
Egy péklegény tejjelmézzel összegyúrta,
Közepébe ezt a szép virágot szúrta,
S azt mondta, hogy ennek igaz neve: torta.
Midőn szemembe tűnt szép, ékes formája,
Hírtelen azt hittem, hogy a vőlegény új hálósapkája.
De mikor megtudtam, hogy drága sütemény,
Hogy hát felhozhassam, vigyázva jöttem én.
Nem is lett hibája, ím hát én fölteszem,
Kedves menyasszonyunk hogyan örül ezen!
Midőn megízleli, és kedvesét kínálja,
Minden bút feledve csókra áll a szája.
Most már banda, te is ráhúzhatod!
Kaptok érte reggel hagymaszárat, hatot!


Menyecske tánc



A menyecske bevezetése


Íme, itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fővel először mulasson,
Minden vendégnek egy-egy táncból juttasson,
Az ajándékból pedig bölcsőt csináltasson.
Táncoljon vele mindenki egy kurtát,
De le ne tapossák a cipője sarkát,
Gondoljanak arra, hogy jó drágán csinálták,
Aztán tömjék meg bankóval a markát.
A nyoszolyó asszonynál a tányér,
Én kezdem a táncot, a többi még ráér.
Addig menjenek haza sok forintosokért,
Húzd rá cigány az új ékes párért!