Elérhetőségek:
06-20/359-13-31
ring.istvan66@gmail.com



„Öreg” motoros



AZ első MZ

1975-ben édesapám vásárolt egy MZ TS 125 motorkerékpárt. Amikor haza ért vele a boltból, akkumulátor híján csak betolással lehetett elindítani. Mivel dombtetőn laktunk, ez a művelet nem követelt komoly fizikai erőt, így én lettem az „önindító”. Ez volt az első motoros élményem. Természetesen a történetnek nem lett vége.

Motor nélkül

Amikor 14 éves elmúlottam nagyon vágytam egy saját kismotorra, azonban ez a vágyam sosem teljesedett be. Csodálattal néztem azokra akiknek saját gépük volt. Riga, Verhovina, Komár, ezek voltak az alap márkák, melyeken büszkén feszítettek tulajdonosaik. A következő szint a kismotorok között a Jawa Mustang volt. Akinek ilyen szerkezet volt a birtokában az már igazán komoly tekintélyt vívott ki magának, ha megjelent a közúton. Az általános iskolában a 8. osztályos diákoknak megalakult a kismotoros szakkör. Céljául tűzte ki azt, hogy a szakkör tagjai a tanév végére segédmotor vezetői igazolványt szerezzenek. Bizony, nagy találmány volt ez a szakkör. Hogy miért? Több okból kifolyólag. Összegyűjtötte azokat a gyerekeket, akik érdeklődést mutattak a járművek, a közlekedés felé. A legnagyobb előnye azonban az volt, hogy költség nélkül kapott KRESZ és gyakorlati oktatást a társaság, iskolai kereteken belül. Akinek akkor már volt saját motorja az büszkén jött vele a szakkörre, annak ellenére, hogy vezetői engedéllyel még nem rendelkezett. Akkoriban ez még nem volt annyira nagy vétség. Ezek a saját motorkerékpárok jártak kézről kézre, ezeken tanulgattuk a motorozás tudományát. Fontos megemlíteni az akkori favoritot, a Simson motorkerékpárt. Aki ezen gépállat tulajdonosa lehetett, az királynak számított a kismotorosok között. Főként akkor, ha az új típusú sport változatot lovagolhatta. Rendkívül jó műszaki megoldásával ez a márka a mai napig hűségesen szolgálja gazdáját. Ezeket a gépeket csak pult alól lehetett megvásárolni csúszópénz fejében. Így talán érthető, hogy miért volt menő az, aki ezt a drága motorkerékpárt birtokolhatta.

A saját ETZ

21 évesen megszereztem „A-B” kategóriás jogosítványomat, és ekkor vette kezdetét a motoros időszak. A családban nem volt autó, így a 125-ös TS MZ volt az igavonó. Miután megnősültem, vásároltam egy saját 125-ös ETZ-t, ami ugyanúgy a szolgálati gép szerepét töltötte be. A legegyszerűbben talán azzal tudom bemutatni a motorkerékpár szerepét, ha egy alkatrészét szemléltetem. Olyan csomagtartó került rá, aminek oldalsó és felső része is volt. A méretezésnél sokat nyomott a latba, hogy erre csomagtartóra fel kellett férni 4 zsák cementnek, vagyis 200 kg-ot el kellett bírnia. Így szolgálta a családot az ETZ.

Pannonia TLF 1960 + Duna oldalkocsi
Pannonia TLF 1960 + Duna oldalkocsi

Pannonia TLF 1959 + Duna oldalkocsi
Pannonia TLF 1959 + Duna oldalkocsi

Pannonia TLF, a veterán

Ma legfőbb szerelmem a Pannonia. Ez a kijelentés valójában így nem teljesen igaz, hiszen a mondat így hangzik helyesen: 2002 óta legfőbb szerelmünk a PANNONIA! Igen, így többes számban. Feleségem és lányom is ( mint az a PaRiPa oldalon is olvasható ) aktív Pannoniások.

Pannonia TLF 1958 + Motorkuli
Pannonia TLF 1958 + Motorkuli

Pannonia TLF 1961 + Duna oldalkocsi
Pannonia TLF 1961 + Duna oldalkocsi


Duna oldalkocsi, Motorkuli

Legfőképpen a Pannónia TLF típust kedveljük. A Pannoniás világhoz nekünk még két kiegészítő jármű is tartozik. A Duna oldalkocsi és a Motorkuli utánfutó. A Pannonia TLF, a Duna oldalkocsi és a Motorkuli az a három jármű típus, melyeknél arra törekszünk, hogy minél jobban, minél tökéletesebben ismerjük sajátosságaikat.
Nagyon sok kedves embert ismertünk meg a veterános világban és szebbnél szebb helyeken jártunk már Pannoniával.


Film:

Oldalkocsis Pannoniával a 66-os úton


Még több fotó veterántalálkozókról, börzékről, túrákról és rólunk a galériában látható.

Ajánlott oldal:

Veterán fórum- Márkafüggetlen fórum veteránbarátoknak
Veterán apró- Online, ingyenes hirdetési magazin